Nos, aki ezen átesett, tovább olvashat avagy máris továbbléphet. Szóval: Üdvözlet!
Különösen rendkívüli érdeklődést tanúsító nem kevésszámú böngésző ellenségemnek, hiszen barátaim ezt amúgyis átugorják, mivel ismernek engem, mint a rossz pénzt bemutatkozás nélkül is, mert az már legnagyobb sajnálatomra megtörtént nekik bőségesen az elmúlt évtizedek során. Ellenségeim pedig baráttá léphetnének elő, ha tudnák, mégis, milyen mély és őszinte szeretettel fordulok hozzájuk, hiszen: “Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek”.
Muszáj őket is szeretnem, lehet, ők látnak jól. Na, akkor ezt tisztáztuk. Persze, azért nem árt jóelőre tisztázni, hogy igaz barátom csak egy van, de őt is utálom. Vagy inkább így:
“Mint nagy kalap borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség,
s halálra fáztam rőt kályhák előtt”…
Minek is gondolkodnék hasonló sorokon, ha egyszer már ezt Villon ilyen jól megírta Faludy ferdítésében.
Már születésemkor kiváló társaságba kerültem, amely töretlenül, vagy inkább megtörve, de elkísért egy-két emberöltőn át. Aztán kénytelen-kelletlen felnőtt lettem. Ennyi. A többiről szóljanak világlátásomat bemutató írásaim, őszintének tűnő vallomásaim, fotóim, videóim, száraz és agyoncenzúrázott életrajzom. A kitüntetéseimet felsoroló rész üresen maradt, hiszen még csak ötvennegyedik éve dolgozom hazám felvirágoztatásán, tényleg tisztességgel, igyekezettel, egyesek szerint már abbahagyhatnám. Szeretett édesanyámhoz, ha élne, fohászkodhatnék: Hülye vagyok, anyám! Ő pedig: Tudom, fiam! Hát, itt tartunk. „Na, ugorgyunk!”. Azaz: A légy jó mindhalálig!
Lehet öblíteni. Ja, és lapozgatni!