Egyszerű két kis szó, annyira, hogy fel sem tűnik vagy ötszáz évig. Ilyenkor mindig eszembe jut áldott emlékű Szinte Gábor tanár úr, festőművész és díszlettervező (sok évig a Madách Színház díszlettervezője volt) mondása: “A turista jön, néz, de nem lát.” Sajnos, ez igazzá lett a firenzei eliteken is. Ötszáz évig jöttek-mentek és üléseztek a Palazzo Vecchio első emeletén lévő óriási teremben, a Sala Cinquecento-ban (azaz: az Ötszázak termében), melynek falai végestelen-végig tele vannak óriási freskókkal, képekkel.
És semmi. A mai napig is ott ülésezik a Firenzei Városi Tanács Közgyűlése, jó, mondjuk ők nagyon el vannak foglalva a napi ügyekkel – ötszáz éve. Érdekes. Ötszázak terme, ötszáz év. De miért is lett ez érdekes oly hirtelen. Cerca trova. Keress, találj!!!
A Palazzo Vecchio eme első emeleti óriási termében lévő egyik, ám most még láthatatlan freskójáról azt tartják, hogy Leonardo Da Vinci elveszett munkájához adja meg a kulcsot. Maurizio Seracini, egy kitartóan szorgos és makacs „nyomozó” művészettörténész teóriája szerint ugyanis Da Vinci „Anghiari csata” című műve rejtőzhet Giorgio Vasarinak a „Marcianoi csata” című freskója mögött, műszerei üreget jeleztek a freskó mögött. De mi lenne a feltételezés bizonyítéka? Vasari több, mint 150 évvel Da Vinci földi pályájának befejezése után készítette el a maga freskóját, a Da Vinci félét pedig senki nem látta. Vasari azonban tisztelete jeléül piciny jelet hagyott saját művén a feltételezések szerint.
A most látható freskón – szabad szemmel, és főleg a földről alig láthatóan, a mozgalmas csatajelenet sok-sok eleme és zászlaja közül az egyiken – kb. a freskó felső részén közép felé kis írás látható haloványan. Vasari nem csak kiváló művész és jólelkű ember volt, de valószínűleg tiszteletben tartotta nagy elődje megkezdett munkáját, a főúri utasítás ellenére sem akarván azt lefesteni. A Vasari freskón lévő kis zöld festett zászlón ugyanis a következő szavak olvashatók: „Cerca, trova”, ami magyarul annyit tesz: „Keress, találj!”.
A makacs Maurizio Seracini váltig remélte, megtalálja a lehetőséget, és benézhet Vasari freskója mögé, hogy vajon tényleg ott van-e Da Vinci elveszett mesterműve. Feltételezte ugyanis különböző jelekből, hogy Vasari a Da Vinci freskó elé inkább egy vékony falat emeltetett egy néhány centis légréssel a másikhoz képest, és arra festette meg remekművét.
Seracini elmélete után indulva hozzáláttak a freskó felkutatásához. Az volt a javaslat, hogy a Vasari freskót hat helyen apró lyukakkal fúrják meg, és lézer technikával, kamerákkal nézzenek a fal mögé, keresve Da Vinci művét. A tudós megoldását az olasz műemlékfelügyelet azonban elégtelennek találta, mivel más kutatók szerint anno a munka megkezdéséhez szükséges anyagok leszállításáról ugyan feljegyzések tanúskodnak, de ezek az alapanyagok csak a fal festéshez való előkészítésére szolgáltak állítólag, nem magára a festésre. Végül az engedély megadatott, az állványzat nagy gondossággal elkészült, és megkezdődött a kutatás, de kevés perdöntő bizonyítékkal. Kétségtelenül látszottak festmény kezdemények, igen rossz állapotban, de az időmúlás és a mű félbehagyása szinte teljesen értékelhetetlenné tette a fragmentumot.
A munkálatok ellen annak idején 500 olasz és külföldi művészettörténész tiltakozott petícióban. 2012-ben végül leállították a Palazzo Vecchio falának fúrását, illetve elrendelték a falhoz felállított állványzat lebontását is. Még a munkálatok idején jártam ott Judittal és lányommal, Alízzal, látható volt az elkerített terület az állványzattal, és az egész termet áthatotta a remény, hogy előkerül a rejtett freskó. Történelmi pillanat! Cerca, trova!!!
Mivel az Anghiari csata eltűnt, kartonjaival együtt, ma már csak a korai másolatok, leírások és a pár fennmaradt Leonardo-vázlat segítségével alkothatunk róla képet.
A mester megfestette a vázlatkartonokat és a kavargó főjelenetet, az állatiasan vicsorgó katonákkal és az egymást harapó harci ménekkel. A formálódó freskó csodájára járt a világ. Mégis: 1506-ban Leonardo váratlanul Milánóba utazott egy rövid megbízás miatt. Sose tért vissza befejezni művét. Egyes források szerint azért, mert az általa kikísérletezett új festési freskótechnika csődöt mondott. Leonardo – Plinius leírását követve – egy egészen különleges, intenzív melegítéssel és olajfestékkel operáló technikát próbált alkalmazni, de az eljárás kudarchoz vezetett.
Budapesten is őriznek egy eredeti Leonardo vázlatot az Anghiari csatához. (a Szépművészeti Múzeumban).
Cerca trova!!!
Néhány éve Judittal elmentünk Anghiariba, hogy megnézzük ezt a nevezetes helyet, ahol az említett nagy-nagy hármas csata dúlhatott 1440. június 29-én, Firenze, Milánó és Velence hadai között. Ottjártunkkor gyönyörű nyári idő volt, zöldellt minden, csak úgy burjánzott a sok bokor, fa, és mindenhol dúsan zöldellő rétek, ligetek.
Judit, aki igen romantikus lélek, a látványtól meghatódva megjegyezte: Nézd, minden hogy él, hogy zöldell, biztos a csata során a sok kiömlött vér táplálja a természetet. Nos, amit addig elhallgattam, el kellett mondjam neki. Tudod, ez a csata valóban óriási lehetett. Egy keskeny kis hídon „ütköztek meg”, de mivel eljött az ebédidő, mindenki visszavonult, így hát a „csata” mindössze másfél órát tartott, és mindössze egy áldozat volt, aki – feltehetőleg ittasan – lezuhant a lováról. Az „ütközet” Firenze teljes győzelmét hozta hosszú időre.
A természet gyönyörű színeit pedig valószínüleg az okozza, hogy nincs semmi őrjítő füsttenger vagy szén-dioxid kibocsátás a környéken, vigyáznak rá a toszkánaiak, felfogván, hogy ez az övék és az egészségük alapja is nagyrészben. Cerca trova! Talán egyszer, és nem is nagysokára kiderül a teljes történet, és összeáll a kép valóban. Most azon töprengenek a tudósok, hogy amennyiben folytatnák a kutatást, hogyan is lehetne a Vasari freskót „felgöngyölíteni valamilyen anyagra sérülésmentesen a falról. Igen, ezek Itália kedves és rejtett titkai, a rejtőzködő freskó kezdemény, a ráutaló kis szavak az odamutató zászlóval a másik freskón. Egyszer csak meglesz a sok titok. Ha ellátogatsz Firenzébe, ki ne hagyd az élményt. Drukkoljunk! Cerca trova!
* * *