Mona Lisa hídja. Leonardo festményén található, Signora Donna Lisa Gherardesca bal vállánál, a képen ott jobb oldalon hátul, alig láthatóan.
Évszázadokig saccolgatták, hol lehet a háttérül szolgáló tájkép és a híd. Volt, aki azt mondta, hogy Leonardo anyja (bizonyos Catarina) egy magyar rabszolgalány volt és a kép a Kárpátokat ábrázolja. A kevésbé bátor teóriák Toszkánában keresték a tájat és a hidat, hiszen Leonardo akkoriban arrafelé festegetett a Borgiák megbízásából, stb… Több hídra is ráfogták, hogy “ez lesz az”, csakhát az egyik hatlyukú volt, a másik meg nem illett a tájba (még jó, hogy a hortobágyi kilenc lyukú nem került gyanúba szegény..). De! Sok embert izgatott, hogy ha már nem tudjuk teljes pontossággal, ki volt a hölgy (vagy a fiú), akkor legalább a tájat ismerjék fel. 2023. májusában aztán egy művészettörténész – lehet, hogy ott jobban fizetik őket, vagy lopott egyet, nem tudni – a drónjával kikutatta, hogy ezen a tájon ez lesz az a híd, közel Firenzéhez, az Arezzo tartományban található Romito di Laterina híd amelyik a festményen szerepel. És valóban, a táj, a környezet is teljesen stimmel, és a híd – pontosabban annak maradványa – is tökéletesen illik a festményhez.
Szóval, ez lesz az. Én “éppen arra jártam” véletlenül, haha…, a felfedezést követően röviddel, az elsők közt. Elcuppogtam hát a sárban az Arno völgyében megbúvó célpont irányában, nem messze Firenzétől. A romos híd egy Laterina nevű kis citta (nem latrina!) mellett található valóban, és sok-sok keresgélés után ráleltem.
Még mai állapotában is impozáns, gyönyörű építészeti és műszaki alkotás. Fontos középkori kereskedelmi összekötő híd volt akkoriban. Az őrületes zivatar is végre elállt, a gazda, akinek a földjén áttörtem magam a meredek, csúszós és sáros partig, jókat nevetett rajtam, de végülis többezer szúnyog és tonnányi csalán megszelidítése árán célhoz értem. Csak kétszer estem el, és szerencsémre egy nagy kő is segítségemre volt, megállított, amikor már-már belecsúsztam a zivatartól hirtelen éppen áradó Arnoba. Elkészültek a fotók, a videó is, csak épp sáros kézzel rosszul nyomtam a gombot, így abból semmi sem lett. De óriási élmény volt ott látni a tájat, mint egykor a Mester. És tényleg olyan. A fennsíkról, ahol ma már országút van, szintén készítettem fotót a távolból,
aztán kerestem egy másik hosszúnadrágot az autóban, ahol Judit némi együttérző, ám kissé furcsa mosollyal az arcán már várt rám, apró kis széljegyzeteit elmebeli állapotomat illetően ki nem hagyva. De megérte, elcsíptem a kis bújkáló hidacskát, egyúttal mint művészettörténeti pillért is. Azt persze még most sem tudjuk, ki is volt pontosan Mona Lisa, de mindenesetre a DNS vizsgálat alapján az ügyes olaszok építettek már egy többemeletes kulturális központot Firenzében (Via Taddea és Via Faenza sarkán)
EU támogatással, a Santa Orsola zárda helyén (állítólag ott élt a végén a járvány alatt Mona Lisa), és majd nemsokára mutogatják az ott megtalált hamvait. Hmmm… Zseniális. Dehát ne inkább ezzel szórakozzunk, mint a háborúval? Ezekről a hamvakról meg a zárdáról, majd máskor…
2023. május 30.
* * *