Budán, a Gellérthegy aljában, a Hegyalja út, Sánc utca és Orom utca ölelésében volt az a némileg elhanyagolt, vagy inkább természetességében meghagyott fennsík, ami igencsak multifunkciós szerepet töltött be a környék lakosságának legnagyobb örömére, és amit ezen a festményen láthatunk megörökítve.
Kora tavasztól izgalmas focimeccseket játszottak a fiúk, az ott elhelyezett egy-két padon kismamák pihentek és napoztatták a babákat, az idősek pedig hatalmas sétákat tettek a tiszta levegőn, senkitől sem zavartatva. Volt azonban két nevezetes nap, amikor ez a rend átmenetileg felborult.
Május elsején és augusztus huszadikán. Ilyenkor óriási kavalkád volt a területen, tódult a majálisra és augusztusban a hármas ünnepre a fél város. A fennsíkot ellepték az árusok, a körhintások, ott volt mindig elmaradhatatlanul Guszti bácsi, a céllövöldés, némileg elállított célzógömbű puskáival, a kisebbeknek a “halászós néni”, aki még a böszmébbeknek sem kegyelmezett, csak ha kifogták a “halat”, akkor kaphatták meg a similabda jutalmat, stb..stb…
A büfések is “arattak” rendesen, szólt a zene, ezeken a napokon a fennsíkon eluralkodott az önfeledt boldogság és szabadtéri vurstli hangulat. Néhány méterrel odébb, a “Katlanban” pedig a Szabadtéri Színpadon, a színpadot körülvevő dombokon ülő nézők örömére, a “kis” Kabos, Csala Zsuzsa, Lórán Lenke, Szuhay Balázs, Fónay Márta és társaik szórakoztatták a nagyérdeműt ma már ódonnak tűnő, és már akkor is néha erőltetett jeleneteikkel vicceikkel.
De mi mindenért hálásan tapsoltunk, hisz “élőben” láthattuk őket, és főleg ingyen. Televízió híján ez nagy esemény volt. Ma már érdekességnek és különlegességnek tűnhet, de az ünnepek és a nagy hajcihő végeztével sem maradt a helyszínen tonnányi szemét, a következő hétköznapra minden szépen elsimult, csak a körhintások és sátrasok pakolták még össze a betyárbútort, azután visszatért minden a régi kerékvágásba. Futball, séta, napozás, beszélgetések, várva a következő majálist.
Aztán az 1970-es évek elején elindult a nagy gellérthegyi Víztározó építése, és a képen látható fennsík ebben a formájában eltűnt. Az építkezés befejezése után szépen rendbe hozták a környéket, és kialakult egy vonzó, de már egészen más arcát mutató sétapark.