Arról már volt szó, hogy Apu és Anyu 1949-ben ismerkedtek meg, 1950-ben összeházasodtak, és ez a házasság szeretetben eltartott végig, egészen Apu 1982-ben bekövetkezett haláláig. Volt ebben a házasságban azonban egy festészetileg fontos és maradandó dátum. Elérkezett az 1970-es esztendő, és Apu szeretett volna valami igazi különlegességgel kedveskedni Anyunak, de nem az obligát virágcsokorral, vagy valami kommersz vásári tárggyal, hanem – azt találta ki – egy festménnyel, ami örök kapcsolatukat is megjeleníti egyidejűleg. Mi mást is adhatott volna.
Elővette egy 1950-es kis apró törökmezei festmény vázlatát, amit a helyszínen festett akkor. Ezt a kis képet “álmodta át” egy nagy, 60×70 cm-es pointilista festménnyé, egy boldogságot sugárzó nyári tájképpé, virágcsokorral a kezében odaképzelve és megfestve a húsz évvel azelőtti választottját. Hetekig festegette nagy titokban és végtelen türelemmel, szeretettel a képet pontocskákból összerakva, és éppen a 20. házassági évforduló idejére, 1970 augusztusára el is készült. Ahogy elképzelte és szerette is volna, ez lett a kollekció “koronája”, Anyu leírhatatlan meghatódottságától és boldogságától övezve.