Ezen a képen a már többször “megénekelt” Duna-terasz üdülő kertje látható a Római-parton. A festmény 1965-ben akkor készült, amikor a Duna szinte egyik napról a másikra elkezdett vészjóslóan emelkedni, és az előrejelzések alapján várható volt, hogy az árvíz a buzgárokkal együtt napok alatt elönti az egész területet.
Aput a látvány nagyon inspirálta, és nem érdekelte árvíz, eső, festett Ő már zuhogó esőben egy ernyő alatt, ha megkapta őt egy téma. A víz emelkedése miatt mást úgyse lehetett csinálni, így Ő festegetett az üdülő kertjébe “szorulva”, mi meg összepakolva vártuk, hogy a gondnok az elárasztásra kerülő földszintről “felengedjen” bennünket egy emeleti, a víztől már védett üres üdülő szobába. A gondnok fontoskodott, szigorúskodott: “Nem lesz itt semmi, maradjanak nyugton, ide már nem ér fel a víz, stb..”.
Így aztán végül egy hajnalon, bokáig érő vízben csoszogva csak felengedett bennünket egy emeleti szobába, ahol a hátralévő időt vidáman eltölthettük, a már védett napernyős, közös nagyteraszon hatalmas ping-pong bajnokságokat rendezve. A gondnok annyival lett csak “büntetve”, hogy alakja nem került fel még foltokban sem Apu egyetlen festményére sem, az Ő beosztását pár év múlva, mint üdülővezetők K. bácsiék vették át, helyes kislányukkal.