Amint már említettem, folyton ott füleltem gyerekként, amikor Apu – festegetés közben – Zsüllel beszélgetett festészetről, technikákról, festőkről, stb… Különösen tetszett, amikor Segantini olasz festő műveiről beszélgettek, pointilista műveit, remek ecsetkezelését taglalva, vagy amikor Tiziano műveit emlegették, amelyeket szenzációs és egyedi módon – ecsetet nem használva – az ujjaival festett. Több évtized múlva volt szerencsém Tiziano egy ilyen művét, a gyönyörűséges Pesaro Madonnát – amelyet, valóban hihetetlen – az ujjaival festett, Velencében, a Frari székesegyházban látni és csodálni. De térjünk vissza Segantini mesterhez. Tetszett ez a név, és ahogy Zsül meg Apu elmélkedtek művészetéről, ezeket mind jól megjegyeztem.
Egyszer jöttünk haza Anyuval a nagymamáéktól a 63-as villamossal (ma már 56-os), és a Döbrentei tér környékén a kalauz bekiabált a kocsiba (ma már se kalauz, se nyitott peronú villamos, szóval további tévedés kizárva), hogy: “A Segantini tér következik”. Kinéztem, gyönyörű nyírfákat láttam, sziporkáztak a napfényben, mögöttük a Gellérthegy magasodott, romantikus, szinte mediterrán kis házak a környéken az Aranyszarvas Házzal, és én boldogan ügettem hazáig Anyuval, a lakásba belépve azzal kezdtem: “Képzeld Apu, a régi Erzsébet híd környékén van Segantini tér. Tudod, ahol a nyírfákat is festetted. Na, mit szólsz?” “Mit szólok – mondta Apu, szokott szkepticizmusával – biztos ez?” Ott, ahol egy országban még egy klozet sincs elnevezve Galileiről, aki a világ rendjét helyre tette… ( megjegyzem, ez így van a mai napig is…). “Talán rosszul hallottad kisfiam.” “De Apuuu, nem! Biztosan jól hallottam, és ott vannak a fák, meg amiről beszéltetek, a kalauz mondta, biztos igaz!”
Nos, aztán sokára kiderítettük, hogy valóban félrehallottam, reménykedve a lehetetlenben. A Szarvas térről volt szó, amit egy darabig, kb. 20 évig, 1958-ig “Szebeny Antal” térnek hívtak, egy képviselő után, és én ezt hallottam félre Segantininek. Mert ugyebár nekem Szebeny Antal semmit nem jelentett, másnak sem, így aztán vissza is kapta a Szarvas tér, a gyönyörű Aranyszarvas Házzal az eredeti nevét. Így állt helyre a történelem igazságos rendje, legalábbis, ami Szebeny Antalt, Giovanni Segantinit, illetve az Aranyszarvas Házat és teret illeti. Galileire – és persze Segantinire – még várunk. Ez a hosszú élet titka.