Utazások

Mit terveztél, mi lesz a mai program? – kérdezte a lányom, miközben a Duomohoz közeli szállásunk melletti kávézóban élveztük a finom, frissen kisütött croissant ízeit, a melléje rendelt caffe macchiatoval. Itt valahogy ezeknek az ízeknek is jelentősége van, és más, mint otthon. Minden porcikánkat átjárja a sok finom illat, az olasz nyelv csacsogása, zsongása, mint… Continue reading→

Ha Velencében jársz, mondhatnám, ha boldog és jó sorsod odavet legalább egy-két napra, a sok felkínált látnivaló, szemnek kedves műemlék és műalkotás mellett ki ne hagyj néhány egyéb érzékszervednek is kedves célpontot. Ehhez most két hidat ajánlok támpontul. Az egyik ma is nagyon híres, a másik nagyon nem, de régen bizony az volt. Lássuk, hogy… Continue reading→

Nem túl nagy bizalommal és önbizalommal, de annál nagyobb érdeklődéssel gurultunk be Palermoba, Szicília szigetének fővárosába, egyenesen Corleonéból, ami akár edzésnek vagy előkészítésnek is felfogható volt. A San Paolo nevű nagyon klassz és elegáns, ámde megkapóan kedvező árú hotelben szálltunk meg a belváros külső határán, mivel itt éreztem biztonságban az autót, ami ugyebár elsőrendű tényező…. Continue reading→

Ahogy a reklám dalocska is szól: “Ezt nem lehet megunni, ez az amit nem lehet megunni”… Amerre csak jársz-kelsz Itáliában, egyre több tanulságos dologra leszel figyelmes. Amiről most írok majd, az persze nem csak Firenzében és Velencében, hanem egész Itáliában érvényes, és óvatosságra intheti a mit sem sejtő turistát. Én sem tudtam róla mindaddig, amíg… Continue reading→

Az egész úgy kezdődött, hogy Sienából elindulásunk reggelén valósággal, sőt szó szerint bőrig áztunk lányommal együtt. Olvastunk már záporról, zivatarról, stb.., de ilyet még sosem tapasztaltunk. Természetesen a középkori belváros egyik sikátorában megbúvó jó kis szállodában laktunk, az autónkig szárazon eljutni mission impassible-nek bizonyult. Próbáltunk a sikátorok közé telefonon taxit invitálni hasonlóan meddő vállalkozásként. Indulnunk… Continue reading→

Egyik firenzei utunk során – hála Istennek – Judit kikötötte, hogy ő bizony újra és alaposan szeretné megnézni az Uffizi Múzeum összes gyönyörűségeit. Igaz, már kétszer voltunk ott, de első alkalommal egy bávatag idegenvezető aberrált ízlésére kellett szorítkoznunk, ami annyit tett, hogy megállt a XII. századi táblaképeknél, és ömlengett róluk végtelenül, aztán pedig kifutva az…

Ha a turista Rómában bandukol, és kicsit, de csak egy kicsit eltávolodik a Colosseum igazán látványos romjaitól, és képzeletbeli hős gladiátorként legyőzte már összes főnökét és haragosát gondolatban, akkor érdemes felgyalogolnia a nevezetes Colosseumtól mindössze kb. 250 méterre lévő dombocskán és lépcsőkön a frappánsan csak Szent Péter bilincsekben elnevezésű téren magasodó San Pietro in Vincoli-Bazilikába… Continue reading→

Egyszerű két kis szó, annyira, hogy fel sem tűnik vagy ötszáz évig. Ilyenkor mindig eszembe jut áldott emlékű Szinte Gábor tanár úr, festőművész és díszlettervező (sok évig a Madách Színház díszlettervezője volt) mondása: “A turista jön, néz, de nem lát.” Sajnos, ez igazzá lett a firenzei eliteken is. Ötszáz évig jöttek-mentek és üléseztek a Palazzo… Continue reading→

Mona Lisa hídja. Leonardo festményén található, Signora Donna Lisa Gherardesca bal vállánál, a képen ott jobb oldalon hátul, alig láthatóan. Évszázadokig saccolgatták, hol lehet a háttérül szolgáló tájkép és a híd. Volt, aki azt mondta, hogy Leonardo anyja (bizonyos Catarina) egy magyar rabszolgalány volt és a kép a Kárpátokat ábrázolja. A kevésbé bátor teóriák Toszkánában… Continue reading→

Hosszas meditálás, vajúdás és főleg alkudozás után sikerült szerelmemmel, Itáliával kiegyeznem egy néhány hetes együttlétben, egy idősebb kedves úr „közvetítésével”. Neki ugyanis van két-három házikója Szardínia szigetén, amelyeket néhai birkapásztorok és billogozók leszármazottai hagytak rá némi készpénz ellenében, nekem pedig – szerénységemet hangsúlyozva és korellálva hasonlóan szerény, sőt egyre szerényebb megtakarításaimhoz – sikerült vele megállapodnom,… Continue reading→