https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=12003
Ezt – a filmhíradó bejátszásban látható – kötőtű gyártó automata gépsort (11 méter hosszú volt!) az édesapám, Egri Oszkár gépészmérnök, festőművész tervezte és kollégáival kivitelezte több évi lelkes munkával az Újításokat Kivitelező Vállalatnál (ÚKV), sok más találmánya mellett.
És működött! És jól!
Ezért a munkáért felterjesztették Kossuth-díjra, Munka Érdemrendre, de nem kapta meg egyiket sem, „valakik” (de inkább csak senkik) kihúzták a listáról.
Aztán jött valaki, aki „beszállt felesbe”…., igérvén, hogy ő majd a kapcsolataival sikerre viszi a találmányt, ami így már közös lett…Apám elhitte…., persze, hogy semmi nem lett belőle…
A Könnyűipari Minisztérium Kötszövő Iparigazgatóságon féltékenységgel, félelemmel és irigységgel nézték, hogy egy automata – aztán majd sok-sok – beleköp a levesbe…….., esetleg egy új iparág alakulhat ki, brrr…. hát ilyen meg hogy lehet…. Talán innen íródott a Rákosi-titkárságra egy komoly, géppel írt névtelen levél, hogy édesapám és kollégái felesleges kiadásokba verik a népgazdaságot és vacak gépek, automaták előállítására pazarolják a nép vagyonát, amire semmi szükség, hiszen eddig is zökkenőmentesen lehetett a gépi kötőtűket és egyéb alkatrészeket Svájcból importálni a szakavatott kezek és zsebek által.
Aztán pedig egy hajnalon – minden előzetes értesítés nélkül – kék munkásruhás emberek érkeztek egy teherautón, és „felsőbb utasításra” lángvágóval szétvágták a gépsort, hulladékként szétdobálták és elvitték a szeméttelepre. Túl sok helyet foglalt. Útban volt….
Legszívesebben édesapámat is elhurcoltatták volna, de végül azért az életét – ideig óráig – meghagyták kegyesen (bár ez a kudarc örökre összetörte amúgy is megviselt szívét, lelkét. Ennyi elég is volt az elvtársaknak).
A dolog odáig ment, hogy magát a „veszélyes” Újításokat Kivitelező Vállalatot (ÚKV) is megszüntették (azóta sincs…). Marad a kérdés: ha egy évvel előbb „jön” az 1956-os változás, megmarad-e a gép. Tartok tőle, hogy ezeken a „fundamentális alapértékeken” a mi forradalmaink sem változtatnak….
Így aztán a „sértett fél” (az egyik kötöttárugyár későbbi vezérigazgatója, B. elvtárs…) továbbra is kiutazhatott Svájcba, hogy kemény valutáért kötőtűt hozhasson be mindenki által elismerten (Munka Érdemrend arany fokozata, inkább ő kapta, mint „ügyünkért” sokat tevő bennfenntes), dícséretben fürödve…..
Micsoda véletlen. 1955-ben szétvágták ezt a „tűgépet”. És pont 1955-ben létrejött a hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár (a HÓDIKÖT)….. Persze import gépekkel, anyagokkal, alkatrészekkel….
Itt egy kis korabeli számítás, hogy némi befektetéssel mekkora hasznot hozott volna évente ez az egy kötőtű gyártó automata.
Az akkori számítások és néhány komolyabban gondolkodó vezető egybehangzó nyilatkozata szerint egész iparágat lehetett volna létrehozni a célra, hiszen keresettek voltak – és mind a mai napig azok – a jóminőségű acél kötőtűk az európai piacokon. Még kiszámítani is bonyolult, mennyi haszontól esett el az ország az elmúlt közel 70 év alatt. Nem maradt más, mint a zsebre dolgozók szép emléke és dicsőséges elismertsége.
De – amint a kis híradó bejátszásban is elhangzik 1955-ben!!! – kötödei üzemeink nagy várakozással tekintenek a magyar gyártású kötőtű érkezése elé. Azóta is…..
A rend helyreállt.
És ennek már 69 éve, és azóta is sikeres az import……valutáért (devizáért)……és csodáljuk a japán, német, olasz, svájci, kínai ipart…..és termékeiket. Egyben meg is nyugodhatunk, mert ma már nemhogy egy rebellis kötőtű automata nincs hazánkban, de az egész textilipar megszűnt a magyar ugaron. 70 év hátrányt behozni velük szemben: lehetetlen!!!
A sors furcsa fintora: már ügyvédként 1999-ben egy viszonylag ügyes – de a befektető által szintén nem honorált, csak inkább elcsent – ötlettel kimentettem az utolsó halálraítélt és felszámolásra kijelölt nyugat-magyarországi – korábban igen híres (szombathelyi Latex) – textilgyárat a felszámolók karmaiból. Aki vállalta, hogy megvásárolja és tovább üzemelteti, még mintegy tíz évig állta a sarat és bírta a versenyt, aztán ez a gyár is szépen összeomlott. Most gyógyvizet keresnek a helyén és talán egy wellness szállodát építenek oda egyszer, ahol majd megfáradt kelet-ázsiai textilmunkások pihenhetnek turistaként….
Apukám és a kötőtű automata sorsa bárcsak egyedi „kisiklás” lenne. De nem.
Sokan osztoznak ebben a sorsban. Ezt is érdemes megnézni, ha teheted:
A film címe: Nehéz emberek (1964, fekete-fehér). Öt másik feltaláló kálváriája. (és a hatodik nehéz ember, aki a filmet készítette 😊))…).
Egy néhány perces részlet a filmből (a kinyíló lapon lent..):
https://nfi.hu/alapfilmek-1/alapfilmek-filmek/dokumentumfilm/nehez-emberek.html